Japánban már évtizedek óta folyik az a munka, melynek célja, hogy lehetővé váljon az űrből érkező napenergia földi hasznosítása. A JAXA, a japán űrügynökség irányítása alatt, 2015-ben már nagy előrelépést értek el, amikor sikeresen továbbítottak 1.8 kilowatt energiát egy wireless rendszeren keresztül, ami elég ahhoz, hogy egy elektromos vízforralót működtessen több mint 50 méter távolságból. Most pedig újabb lépést tesznek e technológia valósággá válása felé.
E technológia alapgondolata nem újdonság. Eredetileg egy amerikai fizikus vetette fel 1968-ban. A terv lényege az volt, hogy napelemeket helyeznek el 36.000 kilométer magasan, ahol a felszívott napenergia átalakul mikrohullámmá. Ezeket a mikrohullámokat a földi állomások fogják, és átalakítják elektromos energiává.
Naoki Shinohara, a Kyotoi Egyetem professzora vezeti ezt a projektet, melynek keretében kis műholdakat terveznek pályára állítani. Ezek a műholdak képesek lennének a napsugarak energiáját összegyűjteni, és azután a földi vevőállomásoknak továbbítani.
Ez a technológia rendkívül érdekes, hiszen az űrbeli napelem hálózatok potenciálisan korlátlan megújuló energiaforrást jelentenek. A panelek képesek napsugarakat gyűjteni bármikor, és a felhők sem jelentenek számukra akadályt. Azonban számos ország próbálkozott már ennek a technológiának a reprodukálásával, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is, jelentős erőforrásokat (időt és pénzt) áldozva a terv megvalósítására.
A technológia majdnem science fiction szintű, hiszen egy olyan hálózat létrehozása, amely képes lenne 1 gigawatt energiát termelni (ez nagyjából egy atomreaktor teljesítménye), jelenleg mintegy 7 milliárd dollárba kerülne (kb. 2415 milliárd Ft). A japán tervek szerint a tesztelések 2025-ben kezdődnek.
