A memória- és chipárak gyors emelkedése érdemben átalakíthatja a technológiai iparány irányát. Nem látványos összeomlás fenyeget, sokkal inkább egy több évig elhúzódó lassulás, amelyben a vásárlók jóval óvatosabban költenek. Sokaknak már most sincs különösebb okuk arra, hogy évente vagy kétévente lecseréljék a telefonjukat, hiszen a 3–4 évvel ezelőtti csúcskészülékek is elég gyorsak a mindennapi használathoz. A használt és a felújított mobilok piaca ezért a következő időszakban jelentősen bővülhet, a prémium modelleket pedig a gyártók várakozásainál jóval tovább tarthatják meg tulajdonosaik.
Van azonban egy kedvező oldala is ennek a helyzetnek. Ha a hardver túlságosan megdrágul, a cégek nem értékesíthetnek többé pusztán több RAM-mal és látványos benchmarkeredményekkel. Olyan fejlesztésekbe kell beruházniuk, amelyeket a felhasználók a mindennapokban is valóban érzékelnek:
- jobb üzemidő;
- jobban optimalizált kamerák;
- jobb hangzás és kifinomultabb haptikus visszajelzés;
- prémium anyaghasználat;
- hatékonyabb hűtés;
- valódi szoftveres optimalizáció .
Az Android előtt valószínűleg komoly optimalizálási feladat áll a következő években. Az iparág sokáig egyre erősebb hardverrel és több RAM-mal ellensúlyozta a hatékonysági hiányosságokat. Ha a memória tovább drágul, ez a modell egyre kevésbé lesz fenntartható. A Google-nek és a gyártóknak kevesebb erőforrásból is hatékonyabbá kell tenniük a rendszert, közelebb az iOS szemléletéhez. Máskülönben nehéz lesz indokolni az 1500–2500 eurós, nagyjából 600 ezer–1 millió forintos ársávba eső telefonokat, ha azok továbbra is agresszíven bezárják a háttérben futó alkalmazásokat.
Kevésbé tárgyalt kockázat, hogy a költségek egy része a hardverről a rendszeres szoftveres szolgáltatásokra tevődhet át. Ha a telefonok gyártása túl drága lesz, a vállalatok más forrásból próbálhatják visszatermelni a különbözetet, amennyiben az eladási árat mérsékelni akarják. Erre az AI különösen alkalmas jelöltnek tűnik.
Az irány már most is látszik:
- előfizetéshez kötött AI-funkciók;
- külön fizetős AI-felhő;
- szerverfüggő feldolgozás;
- előfizetés nélkül korlátozott asszisztensek;
- az AI-élménybe épített hirdetések.
Nem kizárt, hogy néhány éven belül bizonyos AI-funkciók szinte kötelezővé válnak a teljes értékű telefonos élményhez. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a streaming, a felhőtárhely vagy az autóknál a „Full Self-Driving” esetében történt. A készülékek induló ára alacsonyabbnak tűnhet, a tényleges költségek egy része azonban folyamatos havi díjakba kerülhet át. Ez a konzolok, okostévék és más, szolgáltatásokra és hirdetésekre épülő ökoszisztémák modelljét idézné.
A helyzetet tovább erősíti a globális AI-verseny. A HBM memória, a gyorsítók és a szerverinfrastruktúra iránti hatalmas kereslet már a hardverpiac többi részére is hatással van. Ha a gyártás nem tart lépést, és nem alakul ki komolyabb verseny a chipek és memóriák piacán, annak következményei mindenhol érezhetők lesznek:
- telefonok;
- laptopok;
- tabletek;
- konzolok;
- videokártyák;
- adatközpontok;
- autóipar.
Eközben számos, az AI-ba erősen befektető vállalat évek óta jelentős veszteségekkel működik. Az iparágat a gyakorlatban inkább a lemaradástól való félelem hajtja, mint a tényleges jövedelmezőség. Mindenki beruház, mert senki sem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a versenyből. Csakhogy ez a modell nem folytatható a végtelenségig következmények nélkül. mellékhatások nélkül.
Az AI körül egyre láthatóbb társadalmi feszültség is kialakul. Ez megmutatkozik a közönség reakcióiban, a dislike-okban, kifütyülésekben, az automatizálással szembeni ellenállásban és az „AI mindenhol” gondolatával kapcsolatos általános fáradtságban. Sok felhasználó már nem is kér ilyen funkciókat. Jó üzemidőt, stabil telefonokat, gyors alkalmazásokat és tartósabb készülékeket szeretnének. Ehelyett folyamatosan forradalminak nevezett AI-funkciókat kapnak, olykor olyan problémákra, amelyek eleve nem is léteztek.
Ez egyre nagyobb szakadékot nyit az iparág és az átlagfelhasználó között. A vállalatok azért erőltetik az AI-t, mert ide áramlanak a befektetések, és ezt várják a befektetők, miközben a közönség egy része technológiai túltelítődésként éli meg az egészet. Innen ered az az érzés is, hogy a piac rendkívül kiszámíthatatlan időszakba lép, amelyben sok a bizonytalanság a költségek, a fenntarthatóság és a technológiai iparág tényleges iránya körül.
