A Volkswagen ismét olyan megoldást keres, amellyel életben tarthatja németországi gyárait, és a felvetések között szerepel a heti munkaidő 35-ről 40 órára emelése is. A javaslat Michael Kretschmertől, Szászország miniszterelnökétől származik, és akkor került napirendre, amikor a zwickaui VW-üzem jövője egyre bizonytalanabbá válik – írja a Reuters.
Az elképzelés elsőre ellentmondásosnak tűnik: a Volkswagennek túl nagy gyártókapacitással kell megbirkóznia, a felvetés mégis az, hogy a megmaradó dolgozók többet dolgozzanak. Kretschmer azonban az óránkénti költségekre és a német üzemek versenyképességére hivatkozik. A CDU-s politikus közvetlen bércsökkentés helyett olyan intézkedéscsomagot javasol, amely a kollektív szerződés újratárgyalásával a munkaidő meghosszabbítását is tartalmazná, heti 35-ről 40 órára.
Az IG Metall egyelőre határozottan ellenzi a tervet. Németország legnagyobb szakszervezete megtartaná a 35 órás munkahetet, a vita pedig a Volkswagen jóval szélesebb körű átszervezési tárgyalásaival párhuzamosan zajlik. A vállalatnak a három szászországi telephelyén mintegy 10 000 alkalmazottja van, ezzel a tartomány legnagyobb magánfoglalkoztatója; beszállítói hálózatához közvetve további tízezernyi munkahely kapcsolódik.
Zwickau továbbra is nagy kérdőjel
A vita középpontjában a kizárólag elektromos autókra szakosodott zwickaui Volkswagen-gyár áll. Ez azok közé a német üzemek közé tartozik, amelyek számára a csoportnak jelenleg nincs biztos ipari terve 2030 utánra. Kretschmer már találkozott Oliver Blume vezérigazgatóval és Hans Dieter Pötsch felügyelőbizottsági elnökkel, de a tárgyalások eddig nem hoztak konkrét megoldást.
Szászország miniszterelnöke azt szeretné, hogy a termelés Németországban maradjon, és a helyi gyártást drágító tényezők között a magas energiaárakat is említi. Zwickau ügyében a következő hónapokban várható döntés.
Az ügy az európai autóipar szélesebb átrendeződésébe illeszkedik. A Geely, a Dacia és az európai autógyárak példája is jól mutatja a verseny éleződését. A Volkswagen már megállapodott több mint 35 000 németországi munkahely 2030-ig történő megszüntetéséről, 2026-ban pedig további, jóval keményebb átszervezésről is tárgyalnak. Eközben az európai gyártóknak olyan kínai szereplőkkel kell versenyezniük, amelyek eltérő költségszerkezettel dolgoznak, és egyre gyakrabban már Európában is termelnek.
Éppen ezért figyelemre méltó az öt plusz munkaóra felvetése. Önmagában nem oldja meg a 2030 után modellkijelölés nélkül maradó üzem vagy a túlkapacitás problémáját, de jelzi, mennyire kiéleződött a vita a német autóipar költségeiről: a bérektől és az energiától már a munkaidőig terjed. Zwickau esetében már nem csupán az a kérdés, mennyibe kerül egy Volkswagen gyártása, hanem hogy jut-e elegendő termelés az üzemnek a jelenlegi modellciklus lezárulta után. Ez a magyar autóipar számára is jelzésértékű, hiszen a német gyártók versenyképessége a régiós beszállítói láncokra is hat.
