Több LG televízió komoly adatvédelmi vádak középpontjába került, miután a Gamers Nexus, a Level1Techs és független kutatók boltokban vásárolt OLED-modellek hálózati forgalmát, firmware-ét és viselkedését vizsgálták. A vizsgálat nem bizonyítja, hogy minden LG tévé azonos módon működik, ráadásul a vállalat már vitatja egyes megállapításait. A The Verge és a Malwarebytes külön is áttekintette a kutatók eredményeit.
A vádak listája elég hosszú ahhoz, hogy figyelmet érdemeljen, de pontosan így kell kezelni: ezek a teszteket végző csapat állításai, nem pedig a teljes LG-kínálatra megállapított tények.
- A tesztelt tévék állítólag azonosították a helyi hálózaton lévő telefonokat, PC-ket, nyomtatókat és más eszközöket;
- állítólag a közeli Wi-Fi-hálózatokról és az eszközökhöz kapcsolódó azonosítókról is gyűjtöttek információt;
- az ACR technológia hang- és videóadatokat elemezhet a nézett tartalom azonosításához, a HDMI-n érkező anyagokat is beleértve;
- a kutatók szerint standby módban is észleltek a mikrofonhoz köthető hangadatokat;
- tesztjeikben egyes adatok internetkapcsolat nélkül helyben maradtak, majd a készülék újbóli csatlakozása után továbbítódtak;
- távoli kódfuttatást lehetővé tevő sérülékenységeket is jelentettek az LG-nek; részleteiket a felelős hibabejelentési folyamat lezárultáig nem hozták nyilvánosságra.
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egy LG tévé „felveszi a nappali beszélgetéseit”. Lényeges különbség van egy adatgyűjtésre tervezett funkció, egy kihasználható sérülékenység és egy kísérletben megfigyelt viselkedés között.
Az LG szerint a tévék nem rögzítik a környezeti beszélgetéseket
Az LG időközben reagált a vádakra. A The Register számára adott nyilatkozatában a cég azt közölte, hogy hangfeldolgozás csak a külön erre szolgáló gomb megnyomása után, illetve a „Hi LG” parancs felismerésekor indul, ha a felhasználó engedélyezte ezt a funkciót.
„Ezen eseteken kívül a televíziók nem gyűjtik és nem rögzítik a környezeti beszélgetéseket.”
Az LG a közös hálózaton lévő eszközök felderítését is megerősítette, de ezt a tévék és okosotthon-eszközök normál funkciójaként írja le. Az ACR-ről azt állítja, hogy a rendszer opcionális, és a hozzá kapcsolódó adatokat nem használják hirdetési célra a felhasználó hozzájárulása nélkül.
Így érdekes technikai ellentmondás marad a kutatók által mértnek mondott eredmények és az LG magyarázata között. Különösen a hangadatok és a jelentett sérülékenységek ügyében lenne szükség további részletekre a tesztelt modellekről, a webOS-verziókról és a viselkedés pontosan reprodukálható feltételeiről.
A történet jóval régebbi az LG-nél
Akik régóta követik a Smart TV-k világát, valószínűleg déjà vu érzésük van. 2016-ban a Samsung hangfelismerős tévéi körüli vita is kérdéseket vetett fel, miután az adatvédelmi szabályzat megfogalmazása a harmadik feleknek továbbított hangadatokkal kapcsolatban aggodalmat keltett.
A Samsung akkor hivatalos magyarázatot adott ki: a tévék nem figyelik a helyiségben zajló beszélgetéseket, egyes hangparancsok pedig csak a funkció kifejezett aktiválása után jutottak el szerverhez.
Akadtak olyan esetek is, amelyek túlmutattak a technikai vitán. A Vizio 2017-ben beleegyezett, hogy 2,2 millió dollárt fizessen az FTC-vel és New Jersey állammal kötött egyezség részeként, miután azzal vádolták, hogy mintegy 11 millió tévéről gyűjtött nézési előzményeket tájékozott hozzájárulás nélkül. Az ügy középpontjában akkor is az ACR technológia állt.
A telefonok sem maradtak ki a hasonló vitákból. Korábban felmerültek például a Xiaomi böngészőivel és az inkognitó módban is gyűjtött adatokkal kapcsolatos vádak, 2025-ben pedig újabb gyanú merült fel a OnePlus telefonok által továbbított adatokkal kapcsolatban. Minden ilyen ügyben az a döntő, mi bizonyítható ténylegesen, és mi marad egyelőre vád.
A modern televízió már nem pusztán kijelző: állandóan az otthoni hálózatra kapcsolt számítógép, mikrofonnal, fiókokkal, alkalmazásokkal és hirdetési rendszerekkel. Éppen ezért érdemes figyelemmel követni az LG ügyét, anélkül hogy azonnal „kémtelevízióról” mondanánk ítéletet.
A kevésbé látványos, de talán legfontosabb kérdés: valójában hányan tudjuk, mit fogadtunk el, amikor a tévé beállításakor megnyomtuk az „Elfogadom” gombot?
