Elon Musk visszafogta azt a meggyőződését, hogy a valóságunk szimuláció: a 2016-ban emlegetett, csaknem teljes bizonyosság helyett ma már 50–50 százalékos esélyről beszél. A kijelentés a Walter Isaacson által készített The Builders podcast nyitóepizódjában hangzott el, ahol a beszélgetés a filozófiától az MI-biztonságig és a Sam Altmannel való elhúzódó konfliktusig jutott.
Az interjút augusztus 6-án rögzítették, és október 20-án tették közzé. Isaacson jól ismeri Muskot: a 2023-ban megjelent életrajzát is ő írta, ezért a beszélgetés kevésbé hat előre megírt PR-szereplésnek.
Az „egy a több milliárdhoz” aránytól az 50 százalékig
Musk a 2016-os Code Conference-en még úgy becsülte, hogy csupán egy a több milliárdhoz az esélye annak, hogy az úgynevezett alapprovalóságban, és nem egy szimulációban élünk. Érvelése a játékok fejlődéséből indult ki: ha a civilizációk milliárdnyi, a valóságtól megkülönböztethetetlen virtuális világot képesek létrehozni, statisztikailag jóval több szimulációnak kellene léteznie, mint eredeti univerzumnak.
Tíz évvel később jóval szerényebb a becslése. Musk szerint egy vacsorán fizikus és informatikus is beszélgetett vele a kérdésről, és teljesen ellentétes válaszokat kapott:
„A fizikus 0 százalékot mondott, az informatikus pedig 100-at. Ezért én az 50 százalékot választom.”
Musk a virtuális túlélésünkre is kínált magyarázatot: az unalmas szimulációkat leállítanák, így pusztán a létezésünk arra utalhat, hogy egy elég érdekes, futni hagyott szimulációban vagyunk. Ez a „ne légy unalmas” filozófiai változata, ahol az univerzum szervere a döntőbíró.
Az MI-laboroknak egymás modelljeit kellene tesztelniük
A gyakorlati következményekkel járó rész a fejlett MI-modellek kiadásáról szólt. Musk azt javasolja, hogy a nagy amerikai laborok hetente egyeztessenek, és nagyjából egy héttel a megjelenés előtt adjanak hozzáférést a versenytársaiknak a modellhez. A riválisok így sebezhetőségeket, veszélyes felhasználási módokat vagy a védelmi korlátok megkerülésének lehetőségeit kereshetnék.
Az elképzelés hasonlít az Anthropic által nemrég szorgalmazott külső értékelői rendszerhez, amelyet Sam Altman elvi szinten elfogadott. Musk javaslatának különbsége, hogy nem független auditorokról, hanem közvetlen versenytársi tesztelésről beszél: abból indul ki, hogy minden fél kellően motivált a másik hibáinak feltárásában.
Kérdés azonban, hogy az xAI maga mekkora hozzáférést adna egy új Grok megjelenése előtt. Musk korábban egyetértett Dario Amodeivel, de cége egyelőre nem jelentett be hasonló külső ellenőrzési mechanizmust.
Sam Altman megbukik a „teszten”, az Anthropic átmegy
Walter Isaacson arról kérdezte, tudna-e Sam Altmannel egyeztetni a laborok közötti koordinációról. Musk válasza nem volt visszafogott:
„Annyira megtévesztő, hogy az őrület.”
A kijelentést a kettejük régóta tartó konfliktusának fényében érdemes értelmezni. Musk az OpenAI társalapítója volt, később távozott a szervezettől, majd bíróságon is szembekerült vele, és ő vezette azt a 97,4 milliárd dolláros ajánlatot is, amely a nonprofit szervezet átvételére irányult.
Ezzel szemben az Anthropic munkatársai átmentek azon, amit Musk félig tréfásan a saját „gonoszságdetektorának” nevez. Kedvesnek és lelkiismeretesnek írta le őket, akiknél nem tapasztalt számára gyanús viselkedést. Így egy riválisok közötti biztonsági együttműködést javasol, miközben egyidejűleg kijelenti, hogy az egyik legfontosabb szereplőben nem bízik.
