A Google első AI-chipjeit készül az űrbe küldeni: ezúttal nem csupán napelemekkel és keringő szerverekkel illusztrált koncepcióról van szó. A vállalat a Project Suncatcher hivatalos bejelentésében megerősítette, hogy első prototípusa a következő napokban, a SpaceX Transporter-18 küldetésével alacsony földkörüli pályára indul. A cél egyértelmű: kiderüljön, hogy a Google AI-rendszereinek alapját adó TPU-processzorok valóban bírják-e az űrbeli körülményeket.
A Project Suncatcher nem új kezdeményezés. A Google 2025 novemberében jelentette be napelemes AI-infrastruktúra-kísérletként, amely hosszabb távon optikai kapcsolatokkal összekötött műhold-konstellációkra épülhet. Akkor két, 2027 elejéig felbocsátandó prototípusról volt szó. Most egy köztes lépés következik: egy első tesztműhold korábban indul, hogy valós körülmények között mérjék fel a hardver túlélőképességét.
A műholdnak komoly terheléseket kell elviselnie. Az alacsony földkörüli pályáig vezető út nagyjából 10 perc, amely alatt a műholdat akár 10 g gyorsulás érheti, az egyes alkatrészekre pedig 50–100 g terhelés is juthat. A Google már három tengely mentén végzett rázópróbákkal szimulálta az indítást.
A sugárzás még nagyobb kihívás. A Trillium TPU-kat a UC Davis Crocker Nuclear Laboratoryjában protonokkal bombázták, miközben AI-feladatokat futtattak rajtuk. A Google szerint a processzorok olyan teljes ionizáló sugárdózist is kibírtak, amely meghaladja egy ötéves orbitális küldetés várható terhelését. A laboreredmény biztató, de a döntő próba most következik: a pályán.
Nem az energia, hanem a hő lehet a fő ellenség
A Big Tech növekvő űrbeli érdeklődésének oka egyszerű: az AI-adatközpontok energiaigénye gyorsan nő. A Google és az NVIDIA is olyan megoldásokat keres, amelyek túlterhelt villamos hálózat esetén automatikusan mérsékelhetik az AI-központok fogyasztását. A Google becslése szerint megfelelő pályán egy napelem akár nyolcszor több energiát termelhet, mint egy hasonló, földi telepítésű panel.
Csakhogy itt jelentkezik az ellentmondás: a napenergia korlátlanul rendelkezésre áll, de nincs levegő a processzorok hűtéséhez. Vákuumban a hő nem vezethető el konvekcióval, ezért a Google hőcsövekkel és hősugárzó felületekkel kísérletezik, amelyeknek el kell vezetniük a hőt a TPU-któl, majd ki kell sugározniuk azt az űrbe. A hűtés az első műhold egyik legfontosabb validálandó kérdése.
A Google nincs egyedül a számítási kapacitás Földön kívülre költöztetésének tervével
A téma egyre kevésbé tűnik science fictionnek, és egyre inkább az AI-iparág következő versenyfutásának. Elon Musk a Tesla D3 / Dojo 3 kapcsán szintén felvetette, hogy a számítási infrastruktúrát az űrbe helyezné át, Starshippel felbocsátott szerver-műholdak segítségével.
Musk ennél is tovább megy: tervei között szerepel egy holdi „AI-gyár” is, ahol robotok többek között műholdakat gyártanának. Ez korábban távoli, 2040 körülre szóló elképzelésnek hangzott, a Google azonban néhány hónappal később már ténylegesen TPU-kat tesz egy rakétára.
A Google a következő lépést is felvázolta. 2027-ben két olyan műholdat kíván pályára állítani, amelyek nagy sebességű lézerkapcsolattal kommunikálnak egymással. A végleges architektúrában minden műhold több tucat TPU-t hordozna, és ezekből több egység alkotna közös klasztert. A lézeres kapcsolat fenntartása ugyanakkor rendkívüli pontosságot igényel a hatalmas sebességgel mozgó objektumok között: a Google szerint ez ahhoz hasonlítható, mintha kilométerekről egy érme méretű, ráadásul mozgó célpontot kellene eltalálni.
A Transporter-18 tehát nem klasszikus értelemben vett „Google-adatközpontot” visz pályára. Ez az a teszt, amelynek előbb az alapvető kérdésre kell választ adnia: életben tartható-e odafent elég sokáig egy nagy teljesítményű AI-hardver ahhoz, hogy érdemes legyen felépíteni köré a teljes rendszert?
