A Voyager–1 lett az első ember alkotta objektum, amely egy fénynapnyi távolságra került a Földtől, közel ötven évvel az 1977 szeptemberében indult útja után. A NASA szondája 2026. november 18-án, közép-európai idő szerint 12:16-kor érte el ezt a határt, amikor mintegy 25,9 milliárd kilométerre volt a Földtől. Ez akkora távolság, hogy egy rádiójelnek 24 órára van szüksége, hogy a Földről eljusson a szondához, a válasz pedig további 24 órát igényel.
A rekordot a NASA az eseménynek szentelt oldalán is megerősítette. Az ügynökség szerint ez 16,094 milliárd mérföld, vagyis több mint 173 csillagászati egység. Összehasonlításképp a Nap fénye körülbelül 8 perc 20 másodperc alatt ér el a Földre; a Voyager–1 esetében ugyanez a fényjel közel 173-szor hosszabb utat tenne meg.

Egy Voyager–1-nek küldött üzenetre csak két nap múlva érkezhet válasz
A NASA továbbra is a Deep Space Network segítségével kommunikál a szondával. A Kaliforniában, Spanyolországban és Ausztráliában működő óriás rádióantennák hálózata bolygóközi szondákat követ, és több milliárd kilométerről érkező rendkívül gyenge jeleket is képes fogadni.
https://www.youtube.com/watch?v=j2zHMoU3fcU
Nem csak a jel erőssége jelent kihívást, hanem a kommunikáció késleltetése is. Ha a mérnökök parancsot küldenek a Voyager–1-nek, az 24 óra múlva ér célba. Ideális körülmények között is csak újabb egy nap elteltével kaphatnak választ.
Egyetlen oda-vissza kommunikáció tehát legalább 48 órát vesz igénybe. Ha pedig valami meghibásodik, a hibaelhárítás komoly türelmet kíván: nem lehet újraindítani a szondát, majd néhány másodperc múlva ellenőrizni az eredményt, mint egy router vagy számítógép esetében.
A Voyager–1 a Naphoz viszonyítva megközelítőleg 61 000 km/órás sebességgel halad, és ez az emberiség valaha készített legtávolabbi objektuma. Ezt a címet 1998 óta birtokolja, amikor megelőzte a Pioneer–10-et.
A Jupitertől a csillagközi térig: csaknem 50 év rekordjai
A Voyager–1-et 1977. szeptember 5-én bocsátották fel, mindössze 16 nappal a Voyager–2 után. Bár később indult, gyorsabb pályája révén még ugyanazon év decemberében megelőzte ikerszondáját.
Az eredeti küldetést körülbelül öt évre tervezték, célja a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálata volt. A két szonda azonban messze túlteljesítette a kezdeti célokat, a Voyager–1 pedig a csillagközi térbe lépése után is szolgáltatott tudományos adatokat.
A NASA hivatalos idővonala és a küldetés műszaki frissítései alapján ezek a legfontosabb állomások:
| Év | Történelmi pillanat | Mi történt? |
|---|---|---|
| 1977 | Indítás | A Voyager–1 szeptember 5-én elindul a Földről, decemberben pedig megelőzi a Voyager–2-t. |
| 1979 | Felfedezések a Jupiternél | Aktív vulkánokat fényképez az Ión; ez az első bizonyíték a Földön kívüli aktív vulkanizmusra. |
| 1980 | Találkozás a Szaturnusszal | Vizsgálja a bolygó gyűrűit és holdjait, köztük a Titán sűrű légkörét. |
| 1990 | „Pale Blue Dot” | Mintegy 6 milliárd kilométeres naptávolságból lefényképezi a Földet, majd a kamerákat végleg kikapcsolják. |
| 1998 | Távolsági rekord | Megelőzi a Pioneer–10-et, és a legtávolabbi ember alkotta objektummá válik. |
| 2004 | A terminációs lökéshullám átlépése | Belép abba a régióba, ahol a napszelet a külső közeggel való kölcsönhatás erősen lelassítja. |
| 2012 | Belépés a csillagközi térbe | Augusztus 25-én átlépi a heliopauzát, első szondaként közvetlenül kutatva ezt a térséget. |
| 2017 | 37 év után újraindított hajtóművek | A NASA újra aktivált négy, az 1980-as évek óta nem használt hajtóművet, hogy az antenna továbbra is a Föld felé nézzen |
| 2023 | Súlyos számítógépes hiba | A fedélzeti számítógép hibája miatt a szonda értelmezhetetlen adatokat kezd sugározni |
| 2024 | Javítás milliárd kilométerekről | A NASA megkerül egy hibás memóriaterületet, és helyreállítja a még aktív négy műszer adatküldését |
| 2025 | Energiatakarékosság | A küldetés meghosszabbítása érdekében kikapcsolják a kozmikussugárzás-detektort |
| 2026 | Már csak két műszer működik | Áprilisban újabb műszert kapcsolnak ki, szeptemberben pedig a NASA új energiatakarékossági eljárást vezet be |
| 2026 | Az első fénynap | November 18-án 25,9 milliárd kilométerre jár a Földtől. Egy oda-vissza üzenetváltás legalább 48 órát igényel |
Fontos pontosítás: a Voyager–1 kilépett a helioszférából, de még nem hagyta el teljesen a Naprendszert, ha a Nap gravitációs hatása alatt álló, fagyott égitestekből álló távoli Oort-felhő kiterjedését is figyelembe vesszük.
A Voyager–2 szonda 2018-ban szintén belépett a csillagközi térbe, de más pályán halad és lassabb. A NASA becslése szerint 2035 novemberében éri el az egy fénynapnyi távolságot.
Hogyan működhet még a Voyager–1 49 év után? Mindössze 210 W-tal
A távolsági rekord mellett a szonda fennmaradása önmagában is mérnöki teljesítmény. A Voyager–1 három radioizotópos termoelektromos generátort használ, amelyek a plutónium–238 bomlásakor termelődő hőt alakítják elektromos árammá.
Indulásakor ezek a generátorok körülbelül 470 W teljesítményt adtak le, a rendelkezésre álló teljesítmény azonban évente nagyjából 4 W-tal csökkent. A szonda ma körülbelül 210 W teljesítményt termel, ami egy erősebb laptop vagy néhány izzó fogyasztásával vethető össze.
Az eredeti tíz tudományos műszerből már csak kettő működik:
- Magnetométer (MAG), amely a csillagközi tér mágneses mezőit méri.
- Plasma Wave Subsystem (PWS), amely a plazmahullámokat vizsgálja, és lehetővé teszi a csillagközi közeg elektronsűrűségének becslését.
A többi műszert fokozatosan állították le, részben energiatakarékossági okból, részben a romló teljesítmény miatt.
A helyzet annyira kényessé vált, hogy 2026 szeptemberében a NASA mérnökei egy belsőleg „Big Bang” néven emlegetett műveletet hajtottak végre. Egyszerre három fedélzeti berendezést kapcsoltak ki, és három kisebb fogyasztású egységet aktiváltak.
A váltás kockázatos volt, mert az érintett egységek a szonda működéséhez szükséges hőmérséklet fenntartásában is szerepet játszottak. A hajtóművek üzemanyag-vezetékeinek elég melegnek kell maradniuk, különben befagyhatnak, és a Voyager–1 elveszítheti a képességét, hogy antennáját a Föld felé irányítsa.
Az eredmény? Körülbelül 10 W megtakarítás, ami két és fél évnyi éves teljesítményveszteségnek felel meg. Ez modern eszközök mellett kevésnek tűnhet, de egy csaknem öt évtizede indított berendezésnél rendkívül értékes nyereség.
Októberben a NASA 48 órára elvesztette a kapcsolatot a Voyager–1-gyel
A novemberi rekordot alig egy hónappal előzte meg egy, a küldetés csapatában aggodalmat keltő incidens.
Október 18-án és 19-én a NASA antennái két tervezett kommunikációs időablakban sem észlelték a Voyager–1 jelét. A kapcsolat október 20-án, még azelőtt helyreállt, hogy a mérnökök hibaelhárító parancsot küldhettek volna.
A NASA 2026. október 29-i jelentése szerint egy hajtóműcsoport leállt, a tartalékrendszerek pedig automatikusan átvették a működést. Az incidens pontos oka továbbra is vizsgálat alatt állt.
Nem ez volt az első komoly kommunikációs probléma. A fedélzeti számítógép memóriájának hibája 2023-ban és 2024-ben több hónapra megakadályozta az értelmezhető adatok továbbítását. A NASA mérnökei úgy tudták átcsoportosítani a szoftverkódot más memóriaterületekre, hogy fizikailag természetesen nem avatkozhattak be a szondán.
Mi történik, amikor a Voyager–1-gyel megszakad a kapcsolat?
A NASA igyekszik a lehető legtovább működésben tartani a műszereket, ám az energiatermelés folyamatosan csökken. Nincs biztos dátum arra, mikor fejezi be végleg a küldetését a Voyager–1. A misszió csapata a fogyasztás visszafogásával és a meglévő rendszerek átalakításával még néhány évnyi működést remél.
A kommunikáció végleges megszűnése után is tovább halad majd a szonda a csillagközi térben: nagyjából 40 000 év múlva mintegy 1,7 fényévre közelíti meg a Gliese 445 csillagot.
A fedélzetén van a híres Golden Record, egy arannyal bevont rézlemez, amely képeket, természeti hangokat, zenét és 55 nyelven rögzített üdvözleteket tartalmaz. A felvételek között szerepel Jimmy Carter egykori amerikai elnök és Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkár üzenete is.
A lemezt időkapszulának szánták olyan lehetséges civilizációk számára, amelyek a távoli jövőben találkozhatnak a szondával. Bár a Voyager–1 elektronikája egyszer leáll, ez a földi üzenet tovább utazik majd a galaxisban.




