A hétvégén megnéztem a Netflix Mike Tysonról szóló dokumentumfilmjét, a Mike Tyson főszereplésével készült TYSON című, négyrészes sorozatot. A történet nagy vonalai ismertek, de a közel 60 éves Tyson érettebb szemszögből idézi fel őket. A film egyik meghatározó jelenetében a rendezővel együtt DMT-t fogyaszt a kamera előtt.
A történet Tyson gyermekkorától és fiatalkori, számos letartóztatásától indul. A találkozás Cus D'Amato edzővel emelte ki az ismeretlenségből, és 20 éves korára a „világ legfélelmetesebb embere” lett. Már ekkor kivételes bokszoló volt, ráadásul szokatlan jelenség a nehézsúlyban: míg ellenfelei között gyakori a kétméteres magasság és a 100 kilogramm feletti testsúly, Tyson jóval kompaktabb alkatú volt.
Tyson 1,78 méter magas és nagyjából 97 kilogrammos volt. Sebessége és robbanékonysága rendkívüli volt, meccseit gyakran 50 vagy 90 másodperc alatt, illetve az első vagy második menetben fejezte be. Kezdetben szinte minden ellene szólt: beszédhibával, dühkezelési problémákkal és kemény környezetből érkezett, mégis ott volt benne valami a félelmetes külső mögött: félénkség, sebezhetőség, a sarokba szorított tigris tekintete.
https://www.youtube.com/watch?v=o1S5LsYhfEg
A nyolcvanas évek túlhajtott világában, a hirtelen jött milliók birtokában Tyson elvesztette a kontrollt. Drogok, nők, partik, drága ruhák és meggondolatlan tévés nyilatkozatok követték egymást. Az Egyesült Államok közönsége mégis kitartott mellette, és várta visszatérését a nemi erőszak miatti elítélését követő hároméves börtönbüntetése után. Tyson magát „eltörölhetetlennek” nevezi, noha a nyolcvanas és kilencvenes években történtek jelentős része ma egészen más megítélés alá esne.
Ott van például Evander Holyfield fülének megharapása – ráadásul kétszer. A dokumentumfilm kevésbé ismert történeteket is felidéz: Tyson egy mérkőzés előtti sajtótájékoztatón megharapta Lennox Lewis lábát, Muhammad Ali pedig arra kérte, álljon bosszút érte egy nehézsúlyú veterán elleni meccsen.
Mike legsebezhetőbb oldala akkor jelenik meg, amikor lánya balesetben bekövetkezett haláláról, illetve Cus D'Amato elvesztéséről beszél. A felvételeken könnyek között, megrendülten idézi fel ezeket a veszteségeket.
Iron Mike ma már képes öniróniával beszélni magáról. Saját elmondása szerint az egójától és függőségeitől is eltávolodott, miután kísérletezett az „amazóniai békaméreggel”. A korábban kapcsolatai, függőségei és rossz döntései miatt százmillió dollárokat elvesztő sportoló ma ismét milliókat keres influenszerek elleni meccsekkel és a megharapott fül formájú kannabiszgumicukorkákkal.
Tyson története mélyen amerikai történet, átalakulása mégis figyelemre méltó. Nem egyszerűen hernyóból lett pillangó: inkább Kafka rovarának, csótánynak, tarantulának és fekete özvegynek a képeiből jutott el egy érettebb, bocsánatkérő és önironikus személyiségig. A dokumentumfilmben bokszújságírók, Donald Trump, Rory Holloway menedzser, Lennox Lewis és Buster Douglas is megszólal; Douglas volt az első, aki legyőzte Tysont.
Összegzés
Ezeknek az óriásoknak, a ring gladiátorainak is érzékeny belső világuk van. Olyan emberek, akik rajongók millióit mozgatták meg, miközben a sikerért szenvedtek és dolgoztak. Volt, aki a függőségekben vezette le a feszültséget, és rossz útra került; volt, aki elbukott, más pedig újraépítette magát. Tyson bipoláris zavarról, függőségről és öngyilkossági gondolatokról is beszél, ma pedig igyekszik tanulni a hibáiból. Különösen az utolsó epizód ad erős lezárást a történetnek.
