A humanoid robotok Galbot már autonóm módon teniszeznek emberek ellen, az egyik labdamenet pedig távoli beavatkozás nélkül meghaladta a 100 egymást követő ütésváltást. A bemutatót a 2026-os pekingi World Humanoid Robot Games rendezvényen tartották, a Galbot állítása szerint pedig ez rekord a humanoid robotok által játszott teniszben.
A pályán a robotok nem csupán egy helyben állva ütötték vissza a labdákat. Követték a labda röppályáját, mozogtak, szerváltak, valamint tenyereseket, fonákokat, fogadásokat és röptéket hajtottak végre. A Galbot szerint mindez autonóm módon történt: a robot a játék alakulása alapján választotta meg helyzetét és ütését. Az egyik ellenfél Zheng Jie, a női tenisz világranglistájának korábbi 15. helyezettje volt.
Akadtak olyan pillanatok is, amelyek jobban megfeleltek annak, amit egy még fejlesztés alatt álló robottól várnánk. Az egyik Galbot egy labdamenet közben elvesztette az egyensúlyát és elesett, majd felállt és folytatta a mérkőzést. Egy olyan eseményen, ahol humanoid robotok futottak, fociztak és különféle próbatételeken mentek keresztül, a tenisz szinte ideális választásnak tűnik a látványossághoz: gyorsaságot és koordinációt igényel, miközben bőven ad alkalmat arra, hogy a nyilvánosság szeme láttára balul süljön el valami.
A pontszámnál azonban fontosabb, hogy mit kell tennie a robotnak két ütés között. A labda gyorsan érkezik, nem mindig ugyanoda, az ellenfél irányt vált, a robotnak pedig elég gyorsan kell látnia, döntenie és összehangolnia a testét ahhoz, hogy reagáljon. Ez érdekesebb bemutatója az autonómiának, mint azok a klasszikus videók, amelyekben egy humanoid robot előre betanított koreográfiát ismétel.
A tenisz ugyanakkor egy kellemetlenebb kérdést is felvet. Ha egy robot képes követni egy gyorsan mozgó célt, előre jelezni annak röppályáját, megváltoztatni a helyzetét és a másodperc törtrésze alatt pontos mozdulatot végrehajtani, mekkora lépés választja el a katonai alkalmazásoktól? Nem a Galbot által bejelentett fejlesztésről beszélünk, egy teniszütő pedig nyilvánvalóan nagyon messze áll egy fegyvertől. Ugyanezek az összetevők – az érzékelés, a célkövetés, az autonóm döntéshozatal, a mobilitás és a koordináció – azonban a sporton túl is hasznosak. Most teniszt látunk; elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy ki fogja harcba küldeni az ilyen robotokat, mekkora autonómiát engedélyeznek nekik, és főként ki dönti majd el, mikor térhet át egy gép a labda követéséről egy ember követésére.
